Vízuminterjú

Eljött ez a nap is. A vízuminterjú napja. Kicsit izgultam, hogy mit fognak kérdezni tőlem, meg fogom-e érteni a kiejtésüket, stb.

Ja és persze azért is, hogy megkapom-e a vízumot. :D

Délelőtt 10-re „volt időpontom”, ami kb annyit jelent, hogy menj oda addigra, és majd valamikor behívnak. Oda is értem ¾ 10-re a Szabadság térre, gondoltam jó épületnél várok, bár fura volt, hogy nincs kitéve az amerikai zászló. Megnéztem otthon a google térképen, ami már 3D-s műholdas képet ad, de valahogy élőben kicsit más. Felhívtam Hédit, hogy nézze meg a pontos címet….3 számmal odébb volt a nagykövetség épülete. Mentem arrafelé, jé, ott egy turistacsoport. Na én majd átvágok a tömegen…aha, ők mind oda vártak. Miközben várakoztam a bejutásra, elgondolkoztam, hogy ez azért nem semmi, hogy egy országba nem tudsz csak úgy bejutni, hogy megveszed a repülőjegyet, és mész, hanem nekik kell engedélyt adniuk a belépésre. Nyilván tudjuk miért van ez így :). 

Csak fél órát kellett várni a kordonokon kívül, majd egy bizti őr ellenőrizte a személyit, belenézett a táskámba. Nem volt benne bomba. Dejó, bejutottam. Az épületben egy bácsi átfuttatta a táskámat, és át kellett mennem egy kapun, ami vagy bejelez vagy nem. Nálam nem jelzett be :) Direkt nem vittem se órát, és fém tárgy sem volt rajtam. 

Még a várakozáskor mondta egy srác, hogy olyan lesz a belépés, mint a reptéri check-in. Ezzel nem jutottam előrébb, mert még nem utaztam repcsivel. :D Húztam sorszámot, hívtak is azonnal, odaadta a néni a dokumentumaimat. Ez volt a „magyarul beszélő ablak”. A következő mögül már a konzul mosolyog vissza rád (jobb esetben mosolyog). Levette az ujjlenyomataimat (mikor lesz írisz-azonosítás?). Még a várakozáskor mondta nekem egy srác, hogy valamelyik konzul szeret beszélgetni, valamelyik pedig kb semmit nem kérdez. Akihez én kerültem, kb 3-4-et kérdezett (mit fogok kint csinálni, hova megyek, mi leszek ha nagy leszek: fogorvos- Jaj, akkor fájdalmat fogsz okozni az embereknek! haha, mondtam, hogy áá dehogy, mire ő: dehogynem :D -és ezen elnevetgéltünk. :-) A végén mondta, hogy good job, Aniko!, ebből gondoltam, hogy megkaptam a vízumot. 

Az ügyintéző lányok mondták, hogyha az interjún nem adják vissza az összes cuccomat (az útlevelet), akkor 90%, hogy megkapom a vízumot. Nem kaptam vissza, csak a sulis fénymásolatokat. Ma kaptam e-mailt, hogy megérkezett az irodába az útlevelem, benne a VÍZUMmal!!!!! 

Konklúzió: Amerikai Egyesült Államok, jövöööök! :-)))))

Erkölcsi bizi

Tegnap kaptam e-mailt, hogy ha még nem tettem volna meg, gyorsan "rendeljek" erkölcsi bizonyítványt. Én ne tettem volna még meg? ááá. :-))
Nem tudtam, hol kell ezt bonyolítani, rágugliztam, ki is dobott egy olyat, hogy a neten is be lehet küldeni. Tök jó -gondoltam-, akkor nem kell kilépnem a lakásból. Az a-p-e-h oldaláról kellett letölteni külön egy kitöltéshez való szoftvert, plusz a nyomtatványformulát, amit majd a programmal kitöltesz. Nem vagyok hülye a számítógépekhez, lány létemre az "erős négyes" kategóriába sorolnám magam, de nem tudtam megfejteni a szoftver működését. Mostmár értem, miért nem szimpatizálnak az emberek ezzel az intézménnyel. :-)

Kiderítettük anyuval, hogy postán kell kérni a nyomtatványt. El is mentem a postára, de sajnos elfogyott. Szerintem egy kis falu 10évente kap 10 db-ot. :D Apuval hozattam egy másik faluból, és itthon feladtam. Benne volt a csekk is, be is fizettem egyből. Hurrá, ez is megvan.
Ez a dokumentum kell majd a vízumhoz.
Már csak az a para, hogy állítólag 15 nap múlva küldik meg. De nekem annál sokkal előbb kell, mert nemsokára megyek a vízuminterjúra. Úgyhogy majd még telefonálnom kell, hogy megtudakoljam a dolgokat, hogy mi lesz, ha nem lesz. :D