Hazaút

Hello!
Ma délután 2 körül indulunk a Kennedy reptérre, 6:20-kor fog indulni a gép.
Az elmúlt napok pakolászással teltek. Kész logisztikai kihívás volt, de sikerült elosztani a cuccokat 2 bőröndbe. Mindkettő ~20 kilós lett. Itt 50 font a határ, ami 23 kg.
7 órás repülés után reggel 6:20-ra fogok Londonba érni, majd 2 és fél órát várakozok, megkeresem a másik terminált, ahonnan indulni fog a gépem HAZA. :-)) Kedden délután negyed 1-kor landolok a 2B terminálban, anyuék már ott lesznek, és segítenek elhozni a csomagjaim. Majd visszamegyünk az albiba, és kezdődhet az élménybeszámoló! Aztán alvás, aztán suli.
Juj de várom :D

New York, első nap

Hola!

A első new yorki napom után volt erőm megírni a napi történéseket, utána már örültem, ha ágyba kerültem valamikor éjféltájt. Íme:

Ma reggel fél 7-kor keltem, megcsináltam a hajam, elkészülődtem, lementem reggelizni. E nénivel kimentünk a metróhoz, oda jött Anna is, és ketten vágtunk neki Manhattan déli részének. Már fél 10 volt, amikor elindultunk. Kb 10-re értünk oda metróval a Liberty Islandre induló hajókikötőbe. Megvettük a jegyet, felmentünk a hajóra. Előtte reptéri ellenőrzés volt, átfuttatták a táskánkat, és át kellett mennünk a detektorkapun. A hajó eléggé hullámzott, állítólag Irene csinálta ezeket a hullámokat, és abból még mindig maradt.

Hajóút közben csomót fényképeztem. Odaértünk a szabiszobihoz, nagyon szép, óriási. A franciák ajándékozták az USA-nak.

Körbementünk a szigeten, fotóztam. A kör végén bementünk az ajándékboltba. :-)

Már odafele menet is kicsit éreztem, hogy dörzsöli a sarkam a szandál. Ezért gondoltam, nehogy ez rontsa el az első NY-i napom, menjünk, vegyünk valami papucsot. Jó ürügy papucsvételre :P.

Mentünk, nem találtunk. Felmentünk a Union Square-re, ott végül találtunk egyet. Kész felüdülés volt. A forever 21-ban is költöttem egy kis manit. :$ Elmentünk kajálni, én egy óriási grillcsirkés szendvicset ettem. 

Utána visszamentünk a Wall street-re, lefényképezkedtem a bikával. Nagyon  vicces volt, amikor egy csávó beletette a fejét a bika hátsó lábai közé, és úgy fényképezték le a haverjai. :D

Mentünk észak felé, elérkeztünk a World Trade Center helyéig. Újraépítik. Nagyon durva, pont 10 éve volt, akkor a mamáék voltak itt, most én vagyok itt.

160 emeletes tornyot építenek, és minden héten hozzátoldanak 1 emeletet. Tudtátok, hogy a felhőkarcolókat indiánokkal építtetik, mert nekik nincs tériszonyuk?

Benéztünk a Century 21-ba. Ott nem vettem semmit.

Tovább észak felé-> Brooklyn bridge. Besétáltunk az első osztlopig. 

Végül ittunk egy ice teat, passion fruitosat, nyámi.

Elindultunk „haza”, az alagútban állt a metró 20 percet. Az előző metróval volt valami, és az állt az egyik megállóban, ami miatt mi nem tudtunk menni.

Egy metrómegállóban több metró is megáll.

Hazaértünk, mi volt vacsira? Paprikás csirke!! Amikor belekóstoltam, húúú. De rég nem ettem már, királysáág.

Utána Jóska bácsi elvitt az East River partjára, ami itt van tőlünk egy köpésre. Fényképeztem egy képeslapra illő képet. Sikerült beállítani a fényképezőgépet, pedig sötét volt, és tudtam szép képet csinálni.  Igaz, csak egy sikerült jól a 8-ból.

Holnapi progi: közép-Manhattan. Empire state building, Times Square, stb. Esetleg Chinatown. -->ha hazaértem, és kipihentem magam, akkor fogom feltenni ide. :-)

Pusziii

Nemsokára...

írok bejegyzést, holnap megyünk le Atlantic citybe, csütörtökön jövünk. Nem viszem a laptopom, mert nincs net állítólag a hotelben. De majd kézzel megírom a bejegyzéseket, amiket csütörtökön begépelek. :D Úgy tervezem, hogy minden nap felteszek 1-1 nap történését.
Mához egy hétre már a repcsin fogok ülni London-/haza- felé.

Az orosz barátnő

Hello!

Tudjátok, már említettem, hogy az egyik orosz lány a moszkvai konzervatóriumban tanul zongorázni.
5 éves korában kezdett zongoraórákra járni, most 23 éves, tehát lassan 20 éve zongorázik.
Már adott egyszer egy koncertet nekünk, azelőtt nekem eljátszott egy "számot", ami a kedvencem lett. Megfogadtam, hogy mielőtt hazamegyünk, felveszem videóra. Tegnap meg is történt. :-)

Amikor iskolaidő van, napi 4-5 órát gyakorol.

Ez a kedvencem, a Bibiliából egy részlet oroszul, Nastya egyik osztálytársa komponálta hozzá a zongorakíséretet.

Ez egy Chopin darab, azt mondta, nézzük el neki, hogy már 2 hete nem zongorázott, és lassabbak az ujjai. :-)

Hurrikán update:
Elég durva a helyzet, New York egy részét is evakuálták. Ma déltől lezárták a metrót, a buszok nem közlekedhetnek, se a taxik, se a vonatjáratok.
Legjobban a nagy mennyiségű esőtől félnek, mert a házak alatt nincs pince, ami el tudná nyelni az esőt, a szennyvízelvezető pedig nem tudja olyan gyorsan elnyelni a sok csapadékot.
Atlantic citybe már tuti nem megyünk kedden, minimum 50 éve még sosem zárták be a kaszinókat-most igen, és mivel a város közvetlenül a tengerparton van, elég nagy károkra lehet számítani.
Ja, és a villany elmegy, telefon sem lesz. Szóval no internet, no telefon. Majd füstjeleket küldök a rokonaimnak, hogy mikor érkezem NY-ba. :D

Puszi

Utolsó napok

Sziasztok!

Kb ez lesz az utolsó bejegyzésem, mielőtt elhagyom a tábort. Lehet, hogy tudok még írni, ha a hurrikán miatt ittragadunk. Biztos hallottátok, hogy jön az Irene hurricane. Elvileg vasárnap ér ide, New Hampshire-be. Én hétfőn fogok utazni New Yorkba. Ha nem ér ide vasárnapig, akkor nem indulok el hétfőn. Mindig nézzük az időjárás előrejelzést.
A tervek szerint hétfőn leutazom, kedden indulunk Atlantic Citybe. Ott leszünk 3 napot, majd vissza NY-ba.
Szorítsatok, hogy vagy elmenjen másik irányba, vagy ideérjen vasárnapig, vagy nagyon lecsillapodjon, mire ideér.

Tudjátok, hogy keletkezik egy hurrikán? Nagyon érdekes, találtam róla egy jó cikket, bemásolom:

"Az Atlanti-óceán északi medencéjében megfigyelhető hurrikánok egytől egyig az afrikai partok felől érkeznek a Karib-tenger és a Mexikói-öböl térségébe. Az autóversenyről ismert szenegáli kikötőváros, Dakar partjaitól néhány száz kilométerre találjuk a Zöld-foki-szigeteket. A forró trópusi napsütés hatására felmelegedő tengerfelszín fölött sokfelé keletkeznek hatalmas tornyos gomolyfelhők, és napi program a kiadós felhőszakadás. Augusztus közepe és október közepe között viszont különleges helyzet áll elő. Az északi és a déli félteke légtömegét elválasztó trópusi összeáramlási zóna (angol rövidítéssel: ITCZ), vagyis az északkeleti és a délkeleti passzátszél közötti választófelület az északi szélesség 10. és 20. foka között húzódik. Thor Bergeron svéd meteorológus már 1949-ben leírta, hogy a választófelület mentén keletkező tornyos gomolyfelhők a passzátszelektől perdületet kapnak, és felhőkarokba, majd felhőörvényekbe rendeződnek. Kedvező (számunkra persze kedvezőtlen) esetben a felhőrendszerbe újabb és újabb nagy mennyiségű, meleg, nedves légtömeg áramlik be.
Eric Palmén finn meteorológus 1948-ban kimutatta, hogy erre akkor van a legnagyobb esély, amikor a tengerfelszín hőmérséklete nagyobb 27 Celsius-fok-nál. A felhőképződéskor, vagyis amikor a vízpára kicsapódik, felszabadul a vízgőzben elraktározott párolgáshő, az úgynevezett latens hő, ami tovább növeli a rendszer energiakészletét, s tovább gyorsul a forgás. Ezzel egyidőben a középpontban egyre intenzívebbé váló feláramlás miatt megindul a légnyomás csökkenése, értéke meghaladja az 1,75 hPa-t óránként. Gyors nyomáscsökkenés esetén trópusi nyomási depresszió jön létre, amelyben a forgás sebessége megközelíti a 60 kilométer/órás értéket. Ha továbbra is van nedvesség-utánpótlás, akkor az örvénylés tovább gyorsul, 60 kilométer/órásnál nagyobb forgási sebesség esetén trópusi viharról beszélünk. A felhőörvény közben a keleties passzátszelekkel távolodik Afrikától, és félelmetes búgócsigaként pörögve napról napra jobban megközelíti Amerika partjait."


Szóval ez a helyzet most. Az egyik munkatársunk tűzoltó, és azt mondta, hogy mire ideér a hurri, kettes erősségű lesz. Ez már nem durva, kb egy szeles vihar, villámlás-dörgés nélkül.
Mindenesetre az új cipőimet magammal viszem, akármilyen bunkerbe kell lemennünk. :-)

Visszatérve az izgalmasabb dolgokra.
Nagyon-nagyon gyorsan eltelt ez a 2 hónap, mintha tegnap jöttem volna, és már pakolni kell a hazamenetelre.
Sokat dolgoztunk, sokat hülyéskedtünk, sokat nevettünk, sokat ettünk, sokat tábortüzeztünk, sokat beszéltünk angolul, sokat fagyiztunk, sokat fényképezkedtünk, sokat vásároltunk, viszonylag sokat strandoltunk. Bizti van még több dolog is.

Már csak 3-an vagyunk a konyhában, a 3 magyar. Plusz 3 orosz lány, ők housekeeper-ek.
De nem csak 6-an vagyunk a táborban, van még 130 vendég is, juhéé. Plusz a szakácsok, és a főnökök.
Ja, meg a drága szobatársam is, majd' elfelejtettem. :D Amúgy nincs vele semmi bajom, a higiéniátlanságon és az akcentusán kívül.

Tegnap ment haza a 2 kedvencem a táborból: Isabelle és Tanner. Olyan szomorú voltam utána. Még a CCUSA meetingen Magyarországon mondták, hogy az érkezés és a tábor elhagyása lesz a legnehezebb. Nekem az érkezés nem volt nehéz, de a búcsúzás igen.

Ezt a képet Isabelle utolsó munkanapján fényképeztük:

<3

Tegnap David megkért minket, hogy dekoráljuk ki a próbababa-fejét ijesztőre. Mindenkit megviccelnek valamivel, mielőtt elmegy a táborból. Volt már zuhanyzótálcában gumicukor, ragasztóval bekent kilincs, ellopott telefon...stb. Mivel már alig vagyunk, kitalálta, hogy kollektív ijesztgetés legyen. Végül nem volt ma staff meeting, ezért máskor fogunk megijedni.
Így sikerült:

ezt a kis Tanner fényképezte, olyan ügyes!!

Tanner mindig megkérdezte, hogy "ez ilyen színre jó lesz?"-merthogy én már láttam ilyet.

Ajaj, most mennem kell vissza dolgozni, folyt köv.
puszi

Sziasztok!

Jelenleg hullámzok. Nemsokára kiderül, miért. Szóval ne hari, ha esetleg pihent dolgokat írok, ezért van.

 Eléggé a mai nap hatása alatt vagyok (kizárólag pozitív értelemben), de a tegnappal kezdem.

A tábornak maradt egy kis pénze az adományokból, és szerintem már azt sem tudják, mire költsék. Mivel nem tudnak elvinni minket Bostonba (azért, mert nem tervezték meg előre a nyarat, és amint az egyik csoport elhagyja a tábort, egyből jön a másik, sosem üres a tábor, tehát minden nap kell dolgozni), ezért elvittek minket egy meredith-i étterembe. Megint varázslatos iskolabusszal mentünk. A busz vezetője egy nagyon masszív (értsd: nem nádszál alkatú) néni volt, aki elég határozott is volt, határozottan vette a kanyarokat.

Zsófival a buszon

Itt minden kettes ülésre 1 ember ül. Beszélgettük Zsófival, hogy bezzeg Magyarországon, valamikor még állóhely sincs... Volán Rulz.
Donna is jött velünk, ő az egyik szakács, és most fasírtban van a férjével, ezért 1 hétre eljött a táborba nyaralni. :D Amikor dolgoznia kell, akkor bemegy dolgozni, szóval nagyon vicces. :D Ő mondta a buszon, hogy jaaj nem szeretem a buszokat, mert össze-vissza mozognak az úton, és hogy már milyen rég utazott busszal, sok éve már. Óje, itt, aki betölti a 16-ot, egyből vesznek neki autót. De némelyiknek nem akármilyet ám, az egyik itteni csajnak, aki mindössze 19 éves, Chrysler-je van. Egyébként drágák a buszjáratok. NY-ból idáig 80 dolcsi volt. 200-zal számolva 16000 Ft. Visszaútra találtunk sokkal olcsóbb jegyet, már le is foglaltuk.

Csirkét ettem sültkrumplival. Rántott csirkét. Végre nem a már könyökömön kijövő panírban volt. :-)
Az orosz lányokkal, és egy amerikai csajjal ültünk egy asztalnál. A mi asztalunk volt a legidősebb. Mindenki betöltötte a 21-et. Rendeltünk is alkoholtartalmú italt. A többiek koktélt, én bort. Nem szeretem a bort. De apukám kedvéért gondoltam, kötelességem kipróbálni. :-) Kiválasztottam a -szerintem- legkülönlegesebbet, Napa Valley-ből, Californiából. Állítólag ez USA leghíresebb borvidéke.
A leg-fail-ebb dolog az volt, hogy műanyag pohárban szolgálták fel a bort. Egyébként az evőeszközök műanyagból voltak, a tányérok papírból, szóval "eldobható" anyagból, valószínűleg nem volt nekik üvegpoharuk.
A bor nem volt rossz, kicsit lágy volt, de okés. Azt nem tudtam megnézni, mennyire kötődik a pohár falához. :D
Ja, és az étlapra rá volt írva, hogy milyen ízek találhatók meg benne: füge, mangó, ananász. Nem mondom, hogy az összeset megtaláltam. :P
Utána még volt egy kis időnk a busz indulásáig, sétáltunk egyet a parton a szőke amerikai lánnyal. Útközben mondtam neki, hogy "Isa, egyszerűen nem hiszem el, hogy itt vagyok Amerikában, és most sétálok a tóparton egy amerikai lánnyal, közben beszélgetünk angolul, szép kivilágítás, és mindenki szembejövő mosolyog ránk." Ő is csak mosolygott, neki nem nagy szám, hogy itt van. :-)
Nemsokára hazaindultunk.

Ma:
reggelinél dolgoztam. Még a nyár elején mondta Ania, hogy majd a nyár végén elmegyünk boat tripre a férjével, és most tudtam kivenni szabadnapot, amikor mindenki ráért. Csúsztattam szerdáról a reggelit, ezért dolgoztam ma reggel.
Ania mondta, hogy itt lesznek a férje unokatesói is, 2 heleske unokaöccsel. Jaaaj, Ania! :D

Mondta, ha akarok, úszhatok, de ő nem fog. Áá, akkor én se... de visszaküldött a kocsitól, hogy vegyem fel a fürdőruhát, hátha mégis... :D
A férje szüleihez mentünk (durva, néha angolul kezdem el írni a szavakat), akiknek a tóparton van a házuk. 20 éve költöztek ide, NYC-ből. Lake-view ház, dokkal, 2 motorcsónakkal. Nagyon kedves Ania anyósa-apósa.
Kimentünk a parthoz, jaj de aranyos kis csónak. Gondoltam, ezzel majd eljutunk A-ból B-be szépen lassan.

Elindultunk, Ohhh my God! Felgyorsítottunk, Úristen! Nem próbálkozom leírni az érzést, úgyse menne át, de freakin' cool volt! Fújta a hajam a szél, a szempilláimat majd' belefújta a szemembe. :D 65 mérföld per óra a csúcssebessége, azaz kb 105 km/h. Mentünk is annyival a nyílt vízen.
Akkora életérzés volt, muszáj kipróbálni. Ha sok pénzem lenne, tuti vennék egy házat itt, motorcsónakkal és jet-skivel.

Ütközben megálltunk tankolni. Az nagyon vicces volt. Kikötöttünk a benzinkútnál. :D Megtöltöttük a tankot, fizettünk, indultunk. Sokat eszik egy ilyen jármű. 2 nap alatt elment 150 dollárjuk a motorcsónak benzinjére.

Láttam a távolból a kis táboromat, le is fényképeztem, de a napsütéstől nem láttam a kamera kijelzőjét, szóval mégsem azt fényképeztem le.

Megkerestük Ania férjének unokatesóit, az egyik szigetnél kötöttek ki. Mi hozzájuk kötöttük magunkat. Az ő csónakukban GPS is volt. Hm.
A víz mostanában elég hideg, mert pár napig hideg idő volt. Hezitáltam, csobbanjak-e. Csobbantam. A vízben kis feka pöttyök voltak, sztem gázolaj volt, Ania azt mondta, hogy oxigén.A motorcsónak termel oxigént?
Nagyon meleg idő volt, barnultam is kb 2 árnyalatot. Aztán hallottuk, hogy a távolban dörög az ég.

Ott voltunk kb 2 órát, utána kitalálták a többiek, hogy fagyizni akarnak. Jó, menjünk fagyizni. Laconia Weirs beach kb fél óra motorcsónakázásra volt. Közelebb nem lett volna fagyizó? Vagy itt nem szokás a benzinen spórolni? :D (erre a válasz határozottan nem)
Visszafelé, amint elindultunk elkezdett csöpögni az eső. Aztán elkezdett esni. Mi hasítottuk a hullámokat, max sebességgel mentünk, és konkrétan becsapódott az arcunkba az eső. Oké, esett kb 15 percig, aztán elállt. Tovább hajókáztunk, míg meg nem érkeztünk a kiindulási ponthoz.
Zsííír volt, köszi szépen! :-)

Utána visszamentünk Ania-ék házába, majd elmentünk étterembe. Csirkés salátát ettem, ranch öntettel. Finom volt.
Szépen megköszöntem mindent nekik. Bobbal már nem fogok idén találkozni.

Néhány kép:

itt még csak sejtettem, milyen lesz

itt már tudtam :)

part-menti házak

a tenyeremből nem ér kiolvasni bármit is

:DD Aniának magyaráztam

És, hogy visszakanyarodjak az elejére, a mai mintegy 5 vízen töltött óra után még mindig úgy érzem, hogy a hajóban ülök, és együtt hullámzunk. Kössünk már ki!

Puszi mindenkinek :-)

ui.: hős csoporttársaim, kitartást Nektek ezeken a meleg nyári napokon, tudom, milyen sz*...rossz ilyenkor tanulni, de lesz ez még így se ;-)

Megjegyzések

Sziasztok!

Többen mondtátok, hogy nem tudtok megjegyzéseket írni, mert nincs Google fiókotok. Most keresgéltem, és megtaláltam, hogy lehet ezt a beállítást módosítani. Már át is állítottam, elvileg lett egy olyan opció, hogy "névtelen"- így tudtok írni. Azért majd írjátok alá, hogy tudjam kitől kaptam a dícsérő szavakat. HAHA

Puszi

Hááááj evribodri!

Tegnap szabadnapom volt. A szabadnapjaimon jobban kimerülök, mint azokon a napokon, amikor dolgozom. Nem fáradok el a sétálástól, csak a fejem kezd fájni, meg ilyesmi.
Az állóképességem az egekben van, ugyanolyan fittek az izmaim este 8-kor is, mint reggel 7-kor. Volt időm gyakorolni, ez a hetedik hetem a táborban. Már 7 hét :O, napi 10 óra "talponlevés".

A szobatársam (brit csaj) és az amerikai barátja ételmérgezést kaptak a Wendy's-ben. Gyerekek, soha ne menjetek oda kajálni! 2 napig betegek voltak, de szerencsére nem itt lábadoztak a camp-ben, hanem a barátjáék házában. Attól függetlenül még ki vagyok téve a kórokozójainak, mert sosem mos kezet a nyugi-hely használata után. Ez tetszik, hogy itt restroom-nak hívják a WC-t, azaz nyugi hely. :D ..Még a lehetőséget sem adja meg magának a kézmosásra, hisz nincs szappanja.  De tusfürdője sincs. Szerencsére nem büdös. :D Egy időben használta az én cuccaimat, aztán trükkös módon megoldottam a problémát, azóta sem vett magának szappant.
Az összes brit ilyen? fúj.

A gazdasági válság érződik a táboron is. Ugye mondtam már, hogy elég sokat dolgozunk, azért, mert kevés a staff-tag. Ma pl a tábor igazgatója mosogatott. Akárhányszor ránéztem, nevetőgörcsöt kaptam :DD.

Szombaton elmegy a 300 vendég, jövő héten csak 60-an lesznek. Juhé!
Ja, és kirándulni sem visznek el minket sehova, mert arra sincs pénz. Bostonba pedig szívesen elmennék, nemcsak szép a város, de sok ruhabolt is van. :-)


Visszatérve a szabadnapomra. Anával elmentünk Plymouth-ba, a Marshalls-ba, és a Walmart-ba. Zsófi is jött velünk. Neki nem volt szabadnapja, de a vacsorát átcsúsztatta a szabadnapjára, így jövő hét szombaton fog dolgozni. Amikor egyébként esküvő lesz a táborban. Nagyon kíváncsi vagyok, ez lesz életem 3. esküvője, aki ismer, tudja, hogy imádok esküvőkre járni. Ez lesz az első esküvő, amin konkrétan felszolgáló leszek. :D Természetesen majd megosztom veletek az élményeimet, azt hallottam, hogy itt szendvicsek vannak a lakodalomban. :DD No sült libamáj, no újházi tyúkhúsleves (ahhh, de megenném most),vagy sült kacsacomb JUUUJ, nem is folytatom.

Szóval Plymouthban vásárolgattam (~gattam!), Zsófi is. Én 3 szatyorral jöttem ki, Ana viccelődött, hogy 1 ember 1 szatyor, jaj nemá. :D Zsófi 1 szatyorral jött ki, és több pénzt hagyott ott, mint én. Büszke voltam magamra, hát igen, engem megtanítottak spórolni, ugye apu? :D

Utána átmentünk a Walmartba. Nem találtuk a hideg gyantát (bocsi, hogy ilyen infókkal fárasztalak Titeket, de fontos).  Nem volt! Itt nincs hideg gyanta... hát nem igaz, ezerféle borotva, meg minden, és kb 1fajta meleg gyanta. Lehet, hogy nem viselik a fájdalmat? Nemtom. Pedig mintha már láttam volna a drogériában 1x.
Vettem 1-2 édességet, és chipset.
Gyakorlatilag megtöltöttük az autót.


Csináltam képeket a Walmart parkolójában.

erre költöttem a fizetésem...felét!

Nemsoká' írok új bejegyzést,
puszi

Kirándulás, sminkoktatás

Sziasztok!

Már elég rég írtam, bocsika, mostanában kicsit elszabadultak a dolgok. Van segítségünk a konyhában, de így is sokat dolgozunk. A szüneteim általában úgy telnek, hogy visszajövök a kabinba, ledőlök az ágyra, beállítom az ébresztőt 5 perccel azelőttre, amikorra vissza kell érni, elalszom -gyorsan, felkelek -lassan, és folytatódhat a munka. Este 8 után jöhet a szocializálódás -már ha maradt rá enerdzsi.

A hétfői staff meetingen (megbeszélés) mondták, hogy szerdán lesz egy kis meglepetés. Sosem mondják el, hova megyünk, mindig csak azt, hogy meglepetés, de mire odajutunk, már mindenki tudja az úti célt. Most is mentek a találgatások: talán paintballozni? Jaj, én oda nem megyek, az tuti. Bármiben benne vagyok, de megijedni utálok. :D A pezsgőbontásnál is befogom a fülem. És ugye a paintballban le kell lőni a másikat egy puskával, ami folyadékot lövell ki magából nem kis sebességgel.
Aztán kiderült, hogy gokartozni megyünk, juhúú, nagyon örültem neki.

Oké, elérkezett a szerda délután, konyhai munkások végeztek a melóval, indulhatunk (nekem szabadnapom van szerdán). Eddig mindig autókkal mentünk. Mondta Zsófi, hogy busszal fogunk menni.
Képzeljétek el, igazi amerikai iskolabuszt béreltek nekünk! Akkora feeling volt! Mondtam a többieknek, hogy énekeljünk, kérdeztem, h ti nem szoktatok énekelni a buszon, ha mentek valahova kirándulni a sulival?? Ők nem...OK.

A buszról nem csináltam képet, de ugyanilyen volt, csak más felirattal:

Isabelle említette a Varázslatos iskolabusz (Magic school bus) c. mesét, a kedvenc mesém, tök sokat lehet belőle tanulni. Még mindig a szemem előtt van, hogy sétálnak a vörösvértestek az érpályában, közben mókáznak, hátukon cipelik a légzési gázokat, majd amikor már nagyon öregek, és elfáradnak, utolsó útjuk a léphez vezet, és ott maradnak (a vörösvértestek "temetője", tudjátok). Másik: kirándulnak a bolygókhoz, Mici néni magára hagyja a diákokat, és nekik kell felfedezniük az összes bolygót, majd a Plútónál rátalálnak Mici nénire, de akkor már mindent tudnak az összes bolygóról. :D Janet (a vörös hajú, Arnold unokatesója) haza akart vinni egy meteort, de túl nehéz, elfárad az iskolabusz, és majdnem ott maradnak a nagy sötétségben. HAHA Bocsi, ezt muszáj volt leírnom.

jeee

Na, és akkor megérkeztünk a gokarthoz, mindenkinek fizettek 2 kört, az elsőben gyors voltam, a másodikban lassú kocsit kaptam, és megelőztek. Egyébként elvileg minden kocsi ugyanolyan gyorsan megy, de mégis van egy kis különbség, mert mindenki végig nyomja a gázpedált tövig. Én se léptem le róla 1 mp-re sem.

Utána elmentünk mini golfozni, 4-en voltunk egy csapatban: Tori, Isabelle, Chloe (e: kloi), én.
12 pálya volt, és azt kellett számolni, hány ütés után megy bele a lyukba. Asszem nem én leszek a következő Tiger Woods... mindenesetre vicces volt! A végén lehetett ingyen (el)venni kalózos dolgokat: gyűrűt, zászlót, és kalapot. Magyar létemre mindegyikből kellett volna vennem, hiszen ingyé' van, de visszafogtam magam, nem otthon vagyok, így a gyűrűt otthagytam.

én így golfozok :DD

 

Hazafele betértünk a mekibe, ettem egy oreo-s McFlurryt.

Már többször mondogatták az orosz csajok, és Isabelle, hogy tanítsam meg őket sminkelni, mert tetszik nekik, ahogy kihúzom a szemem, stb. Mondták, hogy Oroszországban mindenki sminkeli magát, még ha lemegy a boltba, akkor is. Ismerős?! :D "Ők is sminkelik magukat, de nem egészen tudják, hogy kell kicsit profibban kivitelezni egy sminket. " Mutassam meg nekik én .:D

Munkanapokon csak a szemem szoktam kihúzni kicsit, de lekopik hamar, a szabadnapjaimon kicsit több időm van készülődni.
Az oroszok áthívtak a kabinjukba, elkezdtük a make up lesson-t. :D Első mondatom: soha ne használd más sminkcuccait, mert tele van baktériummal. "Téényleg? Nem is tudtam." Erről jut eszembe, az amerikaiak se nagyon figyelnek a higiéniára, mindenféle koszos kézzel megfognak mindent, esznek, stb. Egyikük a szemétlapátot az asztalon tárolja, ahol a vendégek esznek. :DD

Szóval magyarázgattam nekik ezt-azt, és kifestettem őket. Kiderült, hogy Oroszo.-ban több kozmetikai márka van jelen, mint otthon.
Smokey eyes-t kértek (füstös szem), mert azt nem tudják, hogy kell. :-) Nastyának barnásat csináltam, Kristinának lilásat.
"Jaj, kár, hogy túl sok idő ezt minden reggel megcsinálni"-mondták. Hú, minden nap ilyen brutál füstös szemmel akartok menni dolgozni, suliba..stb? "Miért ne?" Oké.
 A sminkelés végén alig ismertek magukra, olyan aranyosak voltak. :D

Nastya olyan édes, mint egy kis mókus :-))

Puszilok mindenkit,
byyye

névnap, vásárlás & fagyi

Sziasztok!

Július 26-án volt a névnapom. Nagyon köszönöm a köszöntéseket! Ania, a lengyel származású barátnőm (tudjátok, aki itt ment férjhez, és itt lakik) mondta, hogy ők is ünneplik a névnapot Lengyelországban. Július 26-án. Hurráá! Mondtam, hogy csináljunk bulit. Mivel ő nem a táborban lakik, hanem a férjével Moultonboroughban (~multnboró), ezért nem volt party, mert este ő már nincs itt.
26-án  délelőtt, uborkamosás közben :D valaki megkopogtatta a vállam: "Ánikó, happy name day!!" OMG,  Ania sütött nekem tortát! Annyira aranyos.
Raspberry torta volt. Raspberryt málnának fordítja a google, de köze nincs a málnához. Inkább a ribizlire hasonlít, csak kisebb.

Erről jut eszembe: kb 2 hete lehettem itt, amikor tortát ettünk. Már akkor elkezdtem a hízókúrát, ezért gondoltam leöntöm valami kalóriabombával. Találtam a salátabár mellett "raspberry" feliratú folyadékot. Nyámi. Odavittem az asztalhoz, és leöntöttem vele a tortaszeletem. Ez nagyon finom lesz- gondoltam. A többiek elkezdtem elég furcsán nézni. "Raspberry dressing on the cake?" -mondom: "Sure!" (naná) OK, mondták, elvégre aki a pizzát ketchuppal eszi, attól bármit elfogadnak. Még mielőtt megkóstoltam volna, Ania kikapja a kezemből: Mit csinálsz? Gyere, ezt kidobjuk a szemétbe... "Jaj, ne dobd ki a tortámat", mondta, hogy kóstoljam meg. Úúúú, képzeljétek, saláta öntet volt! Málna mellékízű savanyú salátaöntet. Undi.

(Egyébként 5féle salátaöntetünk van: francia, ranch (rencs), ceasar, olasz, és raspberry. Nem szoktam enni belőlük, mert mindegyiknek mű íze van.)

Nem azonnal ettem meg a tortámat, mert szerettem volna képet csinálni róla. Este, miután befejeztük a melót, csaptunk egy "hatalmas" kitchen staff party-t, mindenkinek ízlett a torta. :-)


Másnap szabadnapom volt. Nagyon kevés az 1 szabadnap /hét, amint elkezdődik, már vége is van.
Aniaval és barátnőjével, Wendyvel elmentünk Concorde-ba, New Hampshire fővárosába. Van ott Marshalls, TJMaxx, és egy nagy mall (pláza).
Marshalls, TJMaxx: ugyanaz a cég, outlet-szerű, a márkástól a kevésbé márkás cuccokig mindent árul. Juicy Couture, Guess, Calvin Klein, DKNY... A kevésbé márkásakat nem ismerem, de pl NY style (vagy valami ilyesmi).
A mallban: Victoria's secret, American Eagle, Abercrombie, Bath & Bodyworks, Claire's, Charlotte Russe, stb.

próbafülke névtáblákkal

Utána betértünk a Walmartba, vettem édességeket.
Wendy épp diétázik, és a kocsijában van egy mérleg. Megmértem magam, gyorsan átváltottuk kilóba, áááááááááááááááá híztam gyerekek! Kár, hogy az összes kiló az arcomon látszik. :S....

Múlt héten ki kellett költöznünk a kabinjainkból, mert valamelyik főnök hibázott a vendégek elhelyezésében, ezért a stuff kabinokba költöztek be páran a kazah csoportból. Nekünk át kellett menni a Malden-be, ahol az ápolónő lakik. 2 szintes, és külön szobám volt, saját franciaággyal. A végén nem akartam visszaköltözni. De amikor megláttam, hogy 1 helyett 2 komód van a szobámban, egyből jobb kedvem lett. Kis tükröt és egész alakos tükröt is felszereltek a vendégeknek.
Az ápolónő és a férje hazautaztak. Most nincs ápolónő, nem is lesz már. A legközelebbi kórház kb 45 percre van. Szóval azóta napi 1x végiggondolom, hogy kell conicotomiát végezni. Hátha valakit megcsíp egy rovar...itt vannak számomra ismeretlen rovarok. Lehet, hogy veszélyesek is..húú


Majdnem minden nap fagyizunk. Én mostmár nem, mert inkább ruhákra költöm a pénzt... :D
Kb 10-12fajta fagyit árulnak. A kedvencem az orange sherbet, a 2. kedvencem a mean black bear, ami vaníliafagyi raspberry-krémmel, benne 1 cm átmérőjű csokipasztillákkal.
1 gombócot szoktam kérni, ami 1,5 dollárba kerül. 2 gombóc 2 dollár, de azt nem tudnám megenni. Majd 1x megpróbálom.

 Puszi :)

Boat trip

Ma elvittek minket egy hajókirándulásra.
A Lake Winnipesaukee (vinipeszaakí) partján fekszik a tábor.
A tó New Hampshire legnagyobb tava. 32 km hosszú, max. 14 km széles. 184 négyzetkilométer a területe. Max mélység: 65 méter.
Nagyon sok kis sziget található benne, szám szerint 253 db.
Ha körbe akarnánk sétálni, pontosan 463 km-t kéne megtennünk. Szóval nem érdemes elindulni.

A legnagyobb kikötő Weirs Beachen van, a mi hajónk is onnan indult. Kocsival kb 30-35 perc a tábortól.
Tim és a bnője kocsijában ültem, aki januárban fog szülni, és mondta, hogyha jövőre visszajövök, láthatom a kisgyerekét. :-))

Negyed 7-kor indultunk, a munkának 6-kor lett vége, volt 10 percem elkészülni. Mondtam a konyhában a többieknek,hogy lehetetlent kérnek tőlem. Végül senki nem ismert rám 6:10-kor. :-)) Azt mondták, superwoman vagyok.

Felszálltunk a Sophie C. nevű hajóra, elfoglaltuk a helyeinket, és már indultunk is.

Beszéljenek a képek is:

kikötő

csoportkép, néhányan nincsenek rajta...nem én fotóztam

sunset

Zsófi + Kristina + Nastya

a "kis Tanner"-rel

B&G boys, sárga pólóban David, az egyik főnök

nájsz

a horizontnak középen kéne lennie, tudom :D

"hadaggyakegycsókot", ő Adam, a mókamester

Henriette fényképezte

 

2 óra hosszát voltunk vízen. 
Képzeljétek, vezettem a hajót! Henriette akarta, hogy vezessem: "Anikó, gyere, próbáld ki, nem olyan nehéz ám, mint amilyennek látszik!" Én fordultam jobbra, utána balra! A kapitány bemondta a hangosbemondóba, hogy most nem ő vezet, és mindenki elkezdett tapsolni. :D
Közben beszélgettünk, mondtam, hogy honnan jövök, mondta, hogy ismer egy magyart: Kovács Ágnes olimpiai bajnok úszónőt, egyszer egy helyen szálltak meg valami kirándulás alkalmával. Kicsi a világ. :-)

10-esig kellett tekernem, majd vissza 0-ra

Nagyon-nagyon jól éreztem magam. Itt mindenféle járművet kipróbálok: gokart, hajó, mi jön még? Remélem hazafele nem nekem kell letenni a repülőgépet.
Mindenkinek megköszöntük, mindenki megköszönte, hogy ott lehettünk/ ott voltunk.
Majd még lehet, hogy utólag teszek fel képeket, ha megkapom a többiektől.

Puszi