Sziasztok!

Jelenleg hullámzok. Nemsokára kiderül, miért. Szóval ne hari, ha esetleg pihent dolgokat írok, ezért van.

 Eléggé a mai nap hatása alatt vagyok (kizárólag pozitív értelemben), de a tegnappal kezdem.

A tábornak maradt egy kis pénze az adományokból, és szerintem már azt sem tudják, mire költsék. Mivel nem tudnak elvinni minket Bostonba (azért, mert nem tervezték meg előre a nyarat, és amint az egyik csoport elhagyja a tábort, egyből jön a másik, sosem üres a tábor, tehát minden nap kell dolgozni), ezért elvittek minket egy meredith-i étterembe. Megint varázslatos iskolabusszal mentünk. A busz vezetője egy nagyon masszív (értsd: nem nádszál alkatú) néni volt, aki elég határozott is volt, határozottan vette a kanyarokat.

Zsófival a buszon

Itt minden kettes ülésre 1 ember ül. Beszélgettük Zsófival, hogy bezzeg Magyarországon, valamikor még állóhely sincs... Volán Rulz.
Donna is jött velünk, ő az egyik szakács, és most fasírtban van a férjével, ezért 1 hétre eljött a táborba nyaralni. :D Amikor dolgoznia kell, akkor bemegy dolgozni, szóval nagyon vicces. :D Ő mondta a buszon, hogy jaaj nem szeretem a buszokat, mert össze-vissza mozognak az úton, és hogy már milyen rég utazott busszal, sok éve már. Óje, itt, aki betölti a 16-ot, egyből vesznek neki autót. De némelyiknek nem akármilyet ám, az egyik itteni csajnak, aki mindössze 19 éves, Chrysler-je van. Egyébként drágák a buszjáratok. NY-ból idáig 80 dolcsi volt. 200-zal számolva 16000 Ft. Visszaútra találtunk sokkal olcsóbb jegyet, már le is foglaltuk.

Csirkét ettem sültkrumplival. Rántott csirkét. Végre nem a már könyökömön kijövő panírban volt. :-)
Az orosz lányokkal, és egy amerikai csajjal ültünk egy asztalnál. A mi asztalunk volt a legidősebb. Mindenki betöltötte a 21-et. Rendeltünk is alkoholtartalmú italt. A többiek koktélt, én bort. Nem szeretem a bort. De apukám kedvéért gondoltam, kötelességem kipróbálni. :-) Kiválasztottam a -szerintem- legkülönlegesebbet, Napa Valley-ből, Californiából. Állítólag ez USA leghíresebb borvidéke.
A leg-fail-ebb dolog az volt, hogy műanyag pohárban szolgálták fel a bort. Egyébként az evőeszközök műanyagból voltak, a tányérok papírból, szóval "eldobható" anyagból, valószínűleg nem volt nekik üvegpoharuk.
A bor nem volt rossz, kicsit lágy volt, de okés. Azt nem tudtam megnézni, mennyire kötődik a pohár falához. :D
Ja, és az étlapra rá volt írva, hogy milyen ízek találhatók meg benne: füge, mangó, ananász. Nem mondom, hogy az összeset megtaláltam. :P
Utána még volt egy kis időnk a busz indulásáig, sétáltunk egyet a parton a szőke amerikai lánnyal. Útközben mondtam neki, hogy "Isa, egyszerűen nem hiszem el, hogy itt vagyok Amerikában, és most sétálok a tóparton egy amerikai lánnyal, közben beszélgetünk angolul, szép kivilágítás, és mindenki szembejövő mosolyog ránk." Ő is csak mosolygott, neki nem nagy szám, hogy itt van. :-)
Nemsokára hazaindultunk.

Ma:
reggelinél dolgoztam. Még a nyár elején mondta Ania, hogy majd a nyár végén elmegyünk boat tripre a férjével, és most tudtam kivenni szabadnapot, amikor mindenki ráért. Csúsztattam szerdáról a reggelit, ezért dolgoztam ma reggel.
Ania mondta, hogy itt lesznek a férje unokatesói is, 2 heleske unokaöccsel. Jaaaj, Ania! :D

Mondta, ha akarok, úszhatok, de ő nem fog. Áá, akkor én se... de visszaküldött a kocsitól, hogy vegyem fel a fürdőruhát, hátha mégis... :D
A férje szüleihez mentünk (durva, néha angolul kezdem el írni a szavakat), akiknek a tóparton van a házuk. 20 éve költöztek ide, NYC-ből. Lake-view ház, dokkal, 2 motorcsónakkal. Nagyon kedves Ania anyósa-apósa.
Kimentünk a parthoz, jaj de aranyos kis csónak. Gondoltam, ezzel majd eljutunk A-ból B-be szépen lassan.

Elindultunk, Ohhh my God! Felgyorsítottunk, Úristen! Nem próbálkozom leírni az érzést, úgyse menne át, de freakin' cool volt! Fújta a hajam a szél, a szempilláimat majd' belefújta a szemembe. :D 65 mérföld per óra a csúcssebessége, azaz kb 105 km/h. Mentünk is annyival a nyílt vízen.
Akkora életérzés volt, muszáj kipróbálni. Ha sok pénzem lenne, tuti vennék egy házat itt, motorcsónakkal és jet-skivel.

Ütközben megálltunk tankolni. Az nagyon vicces volt. Kikötöttünk a benzinkútnál. :D Megtöltöttük a tankot, fizettünk, indultunk. Sokat eszik egy ilyen jármű. 2 nap alatt elment 150 dollárjuk a motorcsónak benzinjére.

Láttam a távolból a kis táboromat, le is fényképeztem, de a napsütéstől nem láttam a kamera kijelzőjét, szóval mégsem azt fényképeztem le.

Megkerestük Ania férjének unokatesóit, az egyik szigetnél kötöttek ki. Mi hozzájuk kötöttük magunkat. Az ő csónakukban GPS is volt. Hm.
A víz mostanában elég hideg, mert pár napig hideg idő volt. Hezitáltam, csobbanjak-e. Csobbantam. A vízben kis feka pöttyök voltak, sztem gázolaj volt, Ania azt mondta, hogy oxigén.A motorcsónak termel oxigént?
Nagyon meleg idő volt, barnultam is kb 2 árnyalatot. Aztán hallottuk, hogy a távolban dörög az ég.

Ott voltunk kb 2 órát, utána kitalálták a többiek, hogy fagyizni akarnak. Jó, menjünk fagyizni. Laconia Weirs beach kb fél óra motorcsónakázásra volt. Közelebb nem lett volna fagyizó? Vagy itt nem szokás a benzinen spórolni? :D (erre a válasz határozottan nem)
Visszafelé, amint elindultunk elkezdett csöpögni az eső. Aztán elkezdett esni. Mi hasítottuk a hullámokat, max sebességgel mentünk, és konkrétan becsapódott az arcunkba az eső. Oké, esett kb 15 percig, aztán elállt. Tovább hajókáztunk, míg meg nem érkeztünk a kiindulási ponthoz.
Zsííír volt, köszi szépen! :-)

Utána visszamentünk Ania-ék házába, majd elmentünk étterembe. Csirkés salátát ettem, ranch öntettel. Finom volt.
Szépen megköszöntem mindent nekik. Bobbal már nem fogok idén találkozni.

Néhány kép:

itt még csak sejtettem, milyen lesz

itt már tudtam :)

part-menti házak

a tenyeremből nem ér kiolvasni bármit is

:DD Aniának magyaráztam

És, hogy visszakanyarodjak az elejére, a mai mintegy 5 vízen töltött óra után még mindig úgy érzem, hogy a hajóban ülök, és együtt hullámzunk. Kössünk már ki!

Puszi mindenkinek :-)

ui.: hős csoporttársaim, kitartást Nektek ezeken a meleg nyári napokon, tudom, milyen sz*...rossz ilyenkor tanulni, de lesz ez még így se ;-)