Vízuminterjú

Eljött ez a nap is. A vízuminterjú napja. Kicsit izgultam, hogy mit fognak kérdezni tőlem, meg fogom-e érteni a kiejtésüket, stb.

Ja és persze azért is, hogy megkapom-e a vízumot. :D

Délelőtt 10-re „volt időpontom”, ami kb annyit jelent, hogy menj oda addigra, és majd valamikor behívnak. Oda is értem ¾ 10-re a Szabadság térre, gondoltam jó épületnél várok, bár fura volt, hogy nincs kitéve az amerikai zászló. Megnéztem otthon a google térképen, ami már 3D-s műholdas képet ad, de valahogy élőben kicsit más. Felhívtam Hédit, hogy nézze meg a pontos címet….3 számmal odébb volt a nagykövetség épülete. Mentem arrafelé, jé, ott egy turistacsoport. Na én majd átvágok a tömegen…aha, ők mind oda vártak. Miközben várakoztam a bejutásra, elgondolkoztam, hogy ez azért nem semmi, hogy egy országba nem tudsz csak úgy bejutni, hogy megveszed a repülőjegyet, és mész, hanem nekik kell engedélyt adniuk a belépésre. Nyilván tudjuk miért van ez így :). 

Csak fél órát kellett várni a kordonokon kívül, majd egy bizti őr ellenőrizte a személyit, belenézett a táskámba. Nem volt benne bomba. Dejó, bejutottam. Az épületben egy bácsi átfuttatta a táskámat, és át kellett mennem egy kapun, ami vagy bejelez vagy nem. Nálam nem jelzett be :) Direkt nem vittem se órát, és fém tárgy sem volt rajtam. 

Még a várakozáskor mondta egy srác, hogy olyan lesz a belépés, mint a reptéri check-in. Ezzel nem jutottam előrébb, mert még nem utaztam repcsivel. :D Húztam sorszámot, hívtak is azonnal, odaadta a néni a dokumentumaimat. Ez volt a „magyarul beszélő ablak”. A következő mögül már a konzul mosolyog vissza rád (jobb esetben mosolyog). Levette az ujjlenyomataimat (mikor lesz írisz-azonosítás?). Még a várakozáskor mondta nekem egy srác, hogy valamelyik konzul szeret beszélgetni, valamelyik pedig kb semmit nem kérdez. Akihez én kerültem, kb 3-4-et kérdezett (mit fogok kint csinálni, hova megyek, mi leszek ha nagy leszek: fogorvos- Jaj, akkor fájdalmat fogsz okozni az embereknek! haha, mondtam, hogy áá dehogy, mire ő: dehogynem :D -és ezen elnevetgéltünk. :-) A végén mondta, hogy good job, Aniko!, ebből gondoltam, hogy megkaptam a vízumot. 

Az ügyintéző lányok mondták, hogyha az interjún nem adják vissza az összes cuccomat (az útlevelet), akkor 90%, hogy megkapom a vízumot. Nem kaptam vissza, csak a sulis fénymásolatokat. Ma kaptam e-mailt, hogy megérkezett az irodába az útlevelem, benne a VÍZUMmal!!!!! 

Konklúzió: Amerikai Egyesült Államok, jövöööök! :-)))))

Erkölcsi bizi

Tegnap kaptam e-mailt, hogy ha még nem tettem volna meg, gyorsan "rendeljek" erkölcsi bizonyítványt. Én ne tettem volna még meg? ááá. :-))
Nem tudtam, hol kell ezt bonyolítani, rágugliztam, ki is dobott egy olyat, hogy a neten is be lehet küldeni. Tök jó -gondoltam-, akkor nem kell kilépnem a lakásból. Az a-p-e-h oldaláról kellett letölteni külön egy kitöltéshez való szoftvert, plusz a nyomtatványformulát, amit majd a programmal kitöltesz. Nem vagyok hülye a számítógépekhez, lány létemre az "erős négyes" kategóriába sorolnám magam, de nem tudtam megfejteni a szoftver működését. Mostmár értem, miért nem szimpatizálnak az emberek ezzel az intézménnyel. :-)

Kiderítettük anyuval, hogy postán kell kérni a nyomtatványt. El is mentem a postára, de sajnos elfogyott. Szerintem egy kis falu 10évente kap 10 db-ot. :D Apuval hozattam egy másik faluból, és itthon feladtam. Benne volt a csekk is, be is fizettem egyből. Hurrá, ez is megvan.
Ez a dokumentum kell majd a vízumhoz.
Már csak az a para, hogy állítólag 15 nap múlva küldik meg. De nekem annál sokkal előbb kell, mert nemsokára megyek a vízuminterjúra. Úgyhogy majd még telefonálnom kell, hogy megtudakoljam a dolgokat, hogy mi lesz, ha nem lesz. :D

CCUSA

A szervezet neve, akiktől én is megyek dolgozni: Camp Counselors USA. Ez rendelkezik a legnagyobb múlttal, és a legnagyobb sikerekkel (résztvevők száma).
Ha megnézitek a honlapját, látjátok, hogy nem csak a tengerentúlra lehet menni dolgozni, hanem pl Horvátországba, Oroszországba, és az Egyesült Királyságba is.
Ha tengerentúli úti célt szeretnétek választani, akkor pedig USA és Kanada lehet a célpont.

Én csak az USA-i küldetés részleteit tudom. Kétfajta munkára lehet jelentkezni:

1. Support staff =kisegítő személyzet. Vagy konyhán kell dolgozni, vagy takarítani kell.  Csekélyebb angoltudással is felvesznek, ha ezt választod. Feltétel: diáknak kell lenned (nappali tagozaton).  
2. Counselor= gyermekfelügyelő. A gyerektáborban táborozó gyerekeket kell lefoglalni ezzel-azzal. :D Pl vmi  sport, esetleg gyöngyfűzés, vagy bármi, amit el tudtok képzelni. :)  Jobb angoltudás kell hozzá. Nem feltétel, hogy diák legyél.

 Mindenki J1-es vízummal utazik, tehát a munka idejére szól, és további 1 hónapig kint lehet maradni utazgatni, vagy akár a táborban maradni dolgozni. A J1-es vízumot maximum 4 hónapig lehet hosszabbítani.


Nagyon sokféle tábor van, a nem-ottalvóstól kezdve a vallásos táboron át a cserkész, zenetábor... minden. Be kell jelölni, hogy milyen típusú táborba mennél szívesen, és olyanokba küldik ki a jelentkezésed.


Sajnos erre az évre az USA programra való jelentkezés már lezárult, de talán Kanadába lehet még jelentkezni.


A program költségei ( és még sok infó) megtalálhatók a honlapon. További költség a vízumigénylés, az igazolványkép-készítés és az erkölcsi bizonyítvány kiállításának költsége.


Remélem érthető voltam, a további kérdésekre szívesen válaszolok. :)

Annyit kevertem a blog háttereivel, hogy összeomlott az egész, így ki kellett törölnöm mindent, majd újra megcsinálnom az egészet. Mostantól (remélem) ez lesz a végleges külső. Az egyetlen eddigi követőm ne haragudjon, de muszáj volt törölnöm mindent. :)

This is the beginning of a beautiful... ;-)

Most már szinte biztos, hogy nyáron megyek Amerikába, ezért elindítom a blogot. 

Előzmények

Ha ismertek, tudjátok, hogy USA-őrült vagyok. A többséggel ellentétben én imádom, és nem a rosszat látom abban az országban, hanem a szabadságot, és a lehetőségeket…és még egy csomó jó dolgot.

Tavaly nyáron kint volt a húgom egy gyerektáborban, június végén indult, augusztus 20-ig dolgozott, utána pedig nyaralt 2 hétig: Miamiban és New Yorkban. Időközben sok barátot szerzett, nemcsak amerikaiakat, mert a táborba Európa sok pontjáról érkeznek fiatalok dolgozni. Sőt, nemcsak Európából, hanem Ausztráliából és Ázsiából (oroszok) is.

Főként ez a 2 dolog –Amerikában lehetek, és új barátokat szerezhetek- vezetett ahhoz, hogy idén jelentkeztem. Meg persze egyéb oka is volt: nem lesz több szabad nyaram, mert gyakorlataim lesznek minden nyáron, ötödév után pedig el kell kezdeni dolgozni, stb.

Jelentkezés

Kb októberben kezdtem kitölteni a jelentkezési lapot.

Bementem a lányokhoz az irodába, mondták, hogy mivel a tesóm velük ment ki tavaly, én egy kis előnyben részesülhetek, és ha megbeszélem a tábor vezetőjével, akkor mehetek oda. Ez azért jó dolog, mert Hédi sokat mesélt róla, milyenek a táborvezetők, a munkatársai, a körülmények.

Egyből írtam a tábor vezetőjének, hogy légyszi-légyszi, mondta, hogy persze-persze. :D

Így szerencsére kikerültem azt a procedúrát, hogy tábort találjak (vagyis, hogy ők rám találjanak, és kiválasszanak).

Ezután következett az interjú. Angolul tettek fel pár kérdést, a válaszok alapján kitöltötték azt a dokumentumot, amit kiküldenek a táborvezetőknek (jelen esetben csak az én táborvezetőmnek).

A táborvezetők a jelentkezési lap alapján és az interjún elhangzottak alapján válogatnak a jelentkezők közül.

A jelentkezés költségét befizettem (benne foglaltatik a repülőjegy ára is).