Repülőút

Sziasztok!

Nem is tudom, hol kezdjem…:-)

Most itt ülök az ágyamban, 6:49 van, 8-ra kell menni reggelizni, szóval csak elkezdem írni a bejegyzést.

Szombaton már korán elindultunk a reptérre otthonról. Oda is értünk fél 10-re. Már akkor ki volt írva a kivetítőre, hogy a gép 11:55 helyett 13:10-kor fog indulni.

Még a becsekkolás előtt kiszólított a sorból egy bácsi, hogy „ez itt egy biztonsági ellenőrzés…”, kérdezgetett, hogy ki pakolta be a bőröndöm, hol pakoltam be, mikor kezdtem el bepakolni az útra, csak saját cuccokat viszek-e ki, milyen műszaki dolgokat viszek, van-e 1 évesnél fiatalabb műszaki cuccom stb stb. Csak az Amerikába utazóktól kérdezgettek. Nagyon vigyáznak a biztonságra. Oké, mondta, hogy továbbenged, odamentem a pulthoz, ahol megkaptam a beléptetőkártyát. A helyem nem ablak mellé szólt…ó, nem is baj, legalább nem látom, hol járunk. :D Aztán mondta a srác, hogy talán tud nekem szerezni ablak mellé helyet. Oké, elbúcsúztam anyuéktól, és mentem tovább, az ellenőrző kapun becsipogtam, motozás, cipőt le….most következett a Duty free részleg. Itt mindent adómentesen lehet venni, mert már az országon kívül vagyunk.  Parfümök, napszemüvegek (Peti, a Ray Ban itt is 20E Ft volt :(), márkás táskák. Nem vettem semmit, minden dollárra szükségem lesz kint :D.

Megtaláltam a B8-as kilépő kaput. Leültem, volt még vagy 1,5 óra az indulásig. Délben jöttek a beléptetők, business (=biznisz, magyarul első osztály) osztályosok mentek először a gépre, utána mi (economy=ekonomi, turista). A check-in pultos srác is jött, és odaadta az ablak mellé szóló jegyem. KÖSZI! :-) Itt megkérdezték, hogy vettem-e vmit a duty free-ben.  A gépen megkerestem a helyem, 38A, a szárny felett, bal oldalt. Már láttam, hogy egy srác ül a B helyen, azaz mellettem. Köszönök neki. Mondta, hogy neki ez a második repülőútja, az első Varsóból Budapestre vezetett. :D Merthogy lengyel. Adriannek hívják. Megy dolgozni Amerikába a nyárra. New Jersey-ben fog lakni, és kint kell saját magának munkát keresnie! Oh my God…Good luck! (gúd lákk=sok szerencsét) Szerintem neki is köszönhetem, hogy nem untam szét magam az úton. 10 óra az 10 óra. Tanított pár lengyel szót, pl Warsawa -hogy kell kimondani, meg Auschwitz.  Mesélt sokat, bár az angolja nem volt vmi jó. Mondtam neki, hogy Magyarországon van ám egy félig lengyel celeb. :DD

Nade visszakanyarodva…már 13:10 volt, aztán 13:20, 30, 40, 50 stb…és még mindig nem indultunk el. Biztos voltam benne, hogy valami baj van a repülőgép mechanikájával :DD. Kérdeztem Adriant, hogy miért nem indulunk…ő se tudta. Látta rajtam a parát, de ő sem volt nyugodt. :D

2-kor végre felbőgtek a hajtóművek. Ó, kicsit hangos, meg félelmetes. De aminek ekkora hangja van, biztos nagyon erős. És akkor elkezdtünk gyorsulni a kifutópályán. Basszus, még mindig gyorsulunk, még mindig, jóvan, ha kocsiban ülnék, mondanám, hogy lassíts!!, de itt senki nem hallgatna rám, az tuti.  Egyszerre csak felemelkedtünk. Így visszagondolva a felszállás volt a legjobb, meg a leszállás. Pattogott a fülem, de nem nagyon.  Felvettem videóra, ha 1x lesz itt jó wifi, feltöltöm.  Hédi! Tényleg alig tudtam megtartani a fejem. :D Aztán csak mentünk felfelé…felfelé….felfelé… Jajj, ennyi elég lesz máá. Láttam a Dunát, a parlamentet, mutattam Adriannak, hogy az a parlament..szerintem nem látta, na mindegy :D. Felmentünk a felhők fölé, 11000 méter magasba ,a troposzférába. Ott már nincsenek viharok, nincs semmi, csak állandó napsütés :-)).

A repcsin kaptunk takarót, párnát, és fülhallgatót. Levetítették a biztonsági kisfilmet: az ülés kivehető a helyéről, és tud a vízen úszni.

AA-159

Ferihegyen

kilátás a Dunára

A stewardessek 1 kivételével 50 felettiek voltak. Az egyik feka volt.

A repülőút nagyon nyugis volt. Azt képzeltem, hogy egy kocsiban ülök, megyünk egy tök sima úton, néha nagyon apró buckákon megyünk át, és ha valami gond akad, le tudunk szállni a felhőkre. :-)) Azért sem féltem, mert még régebben egy pilóta-tanulóval utaztam Pestről Győrbe, és mondta, hogy 2 óránként le tud szállni, ha vmi nem műxik jól. Azt is mondta, hogy 3 ember vizsgálja át minden repülés előtt a gépet, és ha az egyik nem vesz észre valamit, tuti észreveszi a második, ha ő sem, akkor a 3. Meg ha belegondolunk, hogy mennyi gép repül nap mint nap, és 10 évente van egy –nem is biztos, hogy műszaki okok miatt történő- baleset, az is megnyugtató. Legutóbbi durva az Air France járata volt 2 éve.

Nem unatkoztam: ettem, ittam, aludtam, rejtvényt fejtettem, olvastam, beszélgettem Adriannal, kinéztem az ablakon, fényképeztem…vagy néztem egy középen ülő nénit, aki holt nyugodtan ült végig, emiatt én sem aggódtam :D.

Duna

felhőfátyol, alatta óceán

kicsit felhős idő az óceán felett

Amerika partjai

óceán + felhők + szárazföld

Adrian fényképezte :D

 Európa felett kaptunk kaját, előtte innivalót. Csirkét vagy pastát lehetett választani. Naná, hogy a csirkét választottam. Nagyon finom volt.

ebéd

uzsi

Az óceán felett lehúztam az ablakon a rolót. Ekkor snack-et ettünk.

Amikor már csak 2 óra volt hátra az óceán feletti repülésből (a partok felett még 2 órát repültünk), már kinézegettem az ablakon, valamikor egyáltalán nem volt felhő az égen, néha pedig tök szép felhőréteg volt.

Amint „partot értünk”, elkezdték felszolgálni a vacsit (ott az uzsit): pizza carbonara, félig (se) megsütve. Emiatt csak a szélét ettem meg. :$

Láttam Long Island (ájlendnek kell ejteni :D) partjait, nagyon szép volt. :-)

ez volt az első kis sziget, amit megláttam a nagy kékség után :)

long island

New York felett jobbos kanyar-balos kanyar, szálltunk lefelé, és ami durva volt, „fékezett” a gép. Azt hittem megállunk a levegőben, annyira vett vissza a sebességéből. Aztán amikor földet értünk, akkor láttam, hogy még mindig elég gyorsan megyünk.  A leszállás sem volt para, kb 3x pattogott a fülem, szépen fokozatosan szálltunk le. Nagyon jó kapitány lehetett.

Most mennem kell reggelizni,

folyt. köv., a képeket is csatolom később, most azért írtam, mert tudom, hogy már vártátok. :-))

pusziiii