2011. július 11., hétfő

Amerikaiak

Az amerikai szokásokról és az emberekről írok most kicsit.

1.) Az az igazság, hogy nem álltak sorba sokáig, ahol a logikát osztották. Pl: van egy óriási salátabáros tálcatartó, ahol a 3 konyha salátabárjában levő zöldségeket tároljuk a hűtőben. Mindenfajta salátából 3 db található meg, kis dobozokban. A "főnök"től kérdeztük (mi, magyarok), hogy légyszi, hadd rendszerezzük úgy, hogy 1 tálcán  legyen az egyik konyha salátabárja, és ráírjuk, hogy melyik konyháé, egy másikon a másik konyháé, stb. Mondta, hogy felesleges, mert úgyis elmosogatjuk a tálcákat, és akkor lejön róluk a felirat. uhh
Azóta már ráírtuk, és pöpec az egész, mindenki tudja, mi hol van. 
Másik: amikor az első héten elkezdtük takarítani a legnagyobb épületet, az Inn-t (ahol a konyhák vannak), akkor kb első dolgunk az volt, hogy lemossuk a pultot. De nem gondoltak arra, hogy az utána következő 5 napban, ami alatt takarítottuk, még 20x koszos lesz. Ugyanez volt a felmosással is. Mossunk fel, de utána még pakolásszunk, a végén koszosabb lett a padló, mint volt. :D

2.) Mindenki származik valahonnan. Ha megismerkedsz valakivel, első kérdés kb, hogy honnan jöttél. De az összes amerikai valahonnan származik, ami nem USA. Százalékosan adják meg, hogy: "80% német vagyok." Van a munkatársaim között német származású, svájci, olasz, skót...
Egyik munkatársam Nicaraguában született (Közép-Amerika), de Ausztráliában él, mert a szülei a születése után nem sokkal elköltöztek oda. Tavaly pedig elköltöztek Németországba, de a srác maradt Ausztráliában.
Én erre csak annyit mondtam: 100 % magyar vagyok, Mo-on születtem, nem költöztem sehova soha. :D

3.) Nagyon tetszik az emberek sokszínűsége. Mindig nézegetem a táborozókat. A vörös hajútól kezdve a szőke északi típuson át, a néger fürtös hajú gyerekekig minden megtalálható ugyanabban a csoportban.

Egyébként nagyon-nagyon rendesek. Amikor elmentek a rosszcsontok, beköszönt a konyhába az egyik vezetőjük, és mondta: "Nagyon szépen köszönjük, amiért ennyit dolgoztatok értünk, én tudom, hogy ez egy nagyon nehéz munka."
Egy kiscsákó is beszólt a konyhába, hogy "az a süti nagyon finom, te csináltad?" :D. Nem, nem én, hanem Ania.
Ma odajött az evangélikus táborozók közül egy kissrác, mutatja, hogy talált egy vizicsigát. Jaj, de jó, ezt nekem hoztad? -kérdezem vigyorogva. Válasz: "Dehogy, csak megmutatom." :DD

4.) "Have are you?" (hogy vagy?) Ugyebár otthon az angolórákon azt tanítják, hogyha megkérdezi valaki tőled, hogy hogy vagy, ezt kell válaszolni: "Fine, thanks, and you?" (Királyul, köszi, és te?) Itt még sosem találkoztam ezzel a válasszal. Az tény, hogy minden egyes alkalommal, amikor pl: reggel találkoztok, vagy napközben összefuttok valahol, köszöntök egymásnak, és a köszönést mindig követi a "How are you?" Eleinte ugyebár, használtam a jól megtanult választ, de aztán rájöttem, hogy ez itt gáz. Nem tudják hova tenni ezt a választ. Megkérdeztem, mit kell rá mondani, mondták, hogy csak simán "good, thanks, and you?". Ha pedig nagyon jól érzed magad, akkor sem a fine-t használják, hanem a well-t, very well-t.
Tény, hogy mindig megkérdezik, de néha meg sem várják a választ, továbbállnak, ez csak megszokás. De az esetek többségében tényleg kiváncsiak rá, hogy hogy vagy. Pl az egyik főnök, Peter, minden reggel odamegy mindenkihez, és megkérdezi, hogy hogy van, hogy aludt, stb., és tényleg várja rá a választ.

Juuj, képzeljétek, tegnap megdicsérték az angolomat, úgy örültem. Azt mondták, hogy jobban beszélek angolul, mint képzelték. :D Belejöttem, úgy érzem. Amikor ideérkeztem, alig tudtam megszólalni, nem jöttek a nyelvemre a szavak. 2007-ben nyelvvizsgáztam angolból, és azóta gyakorlatilag semmit nem gyakoroltam, szinte mindent elfelejtettem. Csak latint tanultam az egyetemen (ami azért jó, mert az angol rengeteg szót vett át a latinból-de ezzel nem megyek sokra). Persze, sokminden rémlik, és nagyon jó, hogy anyanyelvi környezetben frissíthetem fel a tudásom. Mindig is azt mondtam, hogy igazán nyelvet tanulni nem otthon kell, hanem ha van lehetőség, egy olyan országban, ahol az adott nyelv az anyanyelv.

Az kicsit rossz, hogy 2 magyar munkatársam is van a konyhán. De pozitívum, hogy ha vmit nem értek, ők lefordítják nekem. :D


Most itt hőség van, hallom, hogy otthon is. Menjetek strandra! Vagy légkondis helyre.
Ja, én néha be szoktam menni a kb 2,5 négyzetméternyi alapterületű hűtőhelyiségbe. :D Kicsit már köhögök, de olyan jó felfrissülni. :D Éjszakánként nagyon lehűl a levegő. Reggelente fázom. 

PusziMindenkinek

2 megjegyzés:

  1. Jaj,Anikó,olyan jó,hogy ennyi új infót írtál!!!Hogyhogy nem ázott le a felirat a tálcákról? Egy jó ötlet,hogy alkoholos filccel írjátok rá! Tényleg nem állnak logikából a helyzet magaslatán.Ja,hát Amerikában tényleg minden náció megtalálható.Ez érdekes lehet.Akkor nagyon jól fejlődsz angolból,Aneszka!
    Puszi,mindig nagyon várom az újabb bejegyzést!
    Tök jók!

    VálaszTörlés
  2. Hello! :D
    igen, filccel írtuk rá, de már megoldottuk másképp, ráírtuk egy cetlire, hogy melyik konyhába való, és az első műanyag dobozra ragasztottuk. A baj az, hogy van kb 30 tálca, és senkinek nincs ideje/kedve válogatni, hogy melyik melyik.
    Holnap day offom lesz, bemegyek a konyhába fényképezgetni :P.
    Az a baj, hogy még mindig nincs rendes net a kabinunkban, képek felöltésére alkalmatlan.
    Puszi

    VálaszTörlés